A szeretet ünnepe - de mi is az?2022-12-15
A nyugati civilizációban két alapvető módon tekintünk a Karácsonyra. Azok számára, akik valamelyik keresztény vallás hívei, a Karácsony a Megváltó eljövetelének ünnepe. Azok számára pedig, akik nem kötődnek szorosan a valláshoz, a szereteté. Előbbin nincs mit magyarázni. Utóbbi esetében viszont nem indokolatlan feltenni a kérdést: pontosan mit is jelent az, hogy “a szeretet ünnepe”?
Ha végigtekintünk azon, mi mindent szoktunk ünnepelni, akkor felfedezhetjük, hogy ezek két nagy táborba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, amikor valakinek/valaminek a születését vagy az eljövetelét szoktuk megünnepelni. Erről szólnak a születésnapok. A történelmi személyiségeké is. Utóbbiak esetében persze előfordul, hogy a halálukról is megemlékezünk. De azt nem is hívjuk ünnepnek. Az aradi vértanúk napja pl. nem ünnep.
Az ünnepek másik típusa az, amikor valaminek a sikerét vagy győzelmét ünnepeljük. Ilyen pl. március 15-e, az államalapítás ünnepe. De ilyen pl. a húsvét is, amikor a keresztény világ Jézus feltámadását, azaz a halál és a gonosz feletti győzelmét ünnepli.
Itt-ott persze akad egy-két kivétel. A névnap pl. se nem születés, se nem győzelem. Nem véletlen, hogy a jelentősége, a súlya is messze elmarad a születésnapokétól. De összességében kijelenthetjük, hogy az ünnepek vagy a születésről vagy a győzelemről szólnak. És akkor most tegyük fel újra a kérdést: mi a szeretet ünnepe?
Hát, nyilván nem a szeretet születéséé. Akkor viszont az marad, hogy Karácsonykor a szeretet győzelmét ünnepeljük. Már jön is a következő kérdés: mikor mondhatjuk azt, hogy “győzött a szeretet”? Attól, hogy december 24-én egymás nyakába borulunk, még biztosan nem. De akkor…? Mi fogja megtölteni tartalommal a szeretet ünnepét? Ha valami, hát ez a kérdés megérdemli, hogy megálljunk és elgondolkodjunk rajta.
A szeretet ünnepe azt kéne jelentse: olyan év van mögöttünk, amiben a szeretet kerekedett felül. Ha nem is mindennap és minden pillanatban, de összességében véve egész évben a szeretet dominált. Valójában ez adna okot arra, hogy Karácsonykor megünnepeljük.
Megsértődni, neheztelni, haragudni, gyűlölködni valójában könnyű. Az ember egyszerűen hagyja, hogy a történések átvegyék az irányítást az érzelmei felett. Szeretni, tolerálni, megőrizni a lelki békénket - ez kihívás. Néha már-már emberfeletti. De éppen ez a kihívás tesz minket emberré. Amikor teljesítjük ezt a kihívást, akkor győzünk. Minél gyakrabban teljesítjük, annál többször győzünk. Hát, ezt kellene Karácsonykor megünnepelnünk.
A szeretet olykor lelkierőt kíván. A lelkierőhöz bátorság kell. A bátorsághoz hit. Nem feltétlenül vallásos hit, de hit. A hit alapja a bizalom. Persze mondhatnánk azt is, hogy ezek között nem oksági kapcsolat van, hogy a lelkierő, a bátorság, a hit és a bizalom valahol egy és ugyanaz. Akármelyikkel szimpatizáljunk is, ez nem változtat a végkövetkeztetésen. a szeretethez lelkierőre, bátorságra, hitre, bizalomra van szükség. Az, hogy hol találunk ezekre, már világnézeti kérdés. De minél többet találunk belőlük, annál gyakrabban fog győzni a szeretet. És akkor lesz mit ünnepelni Karácsonykor.